A Lidl-ben voltunk, vásároltunk. Én és a lányom. Vasárnap délután 5 előtt pár perccel.

 Olyan idilli volt, de tényleg. Csak egy pár ember volt az üzletben, nem kellett tolongani, semmi idegeskedés. És hát a (tinédzser) lányommal voltam. Ritka pillanat! És nem is kellett nagyon lefizetnem, hogy eljöjjön velem. Tényleg nem. Egy chips, kettő pufi, egy csomag nápolyi és valami amerikai tejcsokival töltött áfonyás keksz. Ja,  meg egy csomag ropi. Vagy kettő. Már nem is emlékszem. Mit számít???? A lényeg, hogy VELEM akart lenni!!!!! Legalábbis én így értelmeztem.  

Amint megérkeztünk a boltba, a lányom gyorsan telerakta a bevásárlókocsit ezekkel  az életbevágóan fontos termékekkel, hogy nehogy elfelejtsük őket. Én pedig elővettem az igencsak hosszúra sikeredett listámat, hogy módszeresen egytől egyig felkutassam a rajta lévő termékeket. Közben halkan dúdolgattam valami jó kis fülbemászó magyar dalt és arra gondoltam, milyen jó, hogy végre a lányommal vagyok “kettesben”. 

Szóval egészen idilli volt minden, amikor egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, hogy :

- ”Kedves Vevőink - tájékoztatjuk Önöket, hogy áruházunk 5 perc múlva bezár.”

Megdermedtem. Tessék?????? 5 perc múlva???? Az nem lehet!!! Hiszen mi csak most érkeztünk!!! Hiszen minden valamirevaló bolt 6-ig van nyitva!!!!! Milyen szám az az 5???? Páratlan. Egyetlen boltnak sem szabadna páratlan időpontban bezárnia. Az olyan befejezetlen. Olyan unprofesszionális.

Amíg ezen merengtem, a lányom elkezdett lökdösni, hogy azonnal menjünk a pénztárhoz, hiszen pár perc múlva bezár a bolt!! Ja, tényleg. Majdnem elfelejtettem. 

Azt tudni kell, hogy a lányom mindig kényesen ügyel arra, hogy MINDEN szabályt betartson. 

MINDEN szabályt, kivétel nélkül. Kivéve az én szabályaimat. Azokon valahogy játszi könnyedséggel, mosollyal az arcán átsiklik. De van, hogy nem is mosolyog. 

Szóval ez is egy olyan szabály volt most, amit a lányom véresen komolyan vett. Én mondtam ugyan, hogy még legalább 3 percünk van, de mintha nem is hallotta volna. Egyre csak tolt a pénztár felé és idegesen sziszegte, hogy már szinte csak mi vagyunk a boltban és szedjem a lábam végre. Elvégre minden fontosat megvettünk.

Ránéztem a listámra...majd a kocsira. Volt benne chips, pufi, nápolyi, amerikai tejcsokival töltött áfonyás keksz és egy csomag ropi. Illetve kettő. Ennyi. Ezért jöttünk be vasárnap délután a Lidl-be?????? Annyi minden mást csinálhattunk volna!!!!

De a lányomon nem látszott, hogy hiányérzete lenne. 

Mi mást tehettem volna, mint hogy a gyengédnek éppenséggel nem nevezhető lökdösésnek megadva magam, beálltam a sorba?

3 pénztár működött, mindegyiknél 2-3 vevő állt. Hamarosan mi következtünk, mögöttünk még volt 1-2 vevő. Ekkor volt körülbelül 5 óra. Záróra.

Ebben a pillanatban valami hangos szóváltásra lettem figyelmes. A mellettünk lévő pénztárban ülő 30-as fiatalember határozottan rászólt a kassza előtt álldogáló nénire, hogy hagyja el az áruházat, ugyanis záróra van. A néni, mint kiderült, a kijáraton keresztül jött be, mivel a bejárat már le volt zárva. Ezt vette észre a szemfüles pénztáros. 

A néni zavartan hebegte, hogy neki most tényleg nagyon fontos, hogy bejusson az áruházba, ezért is merészkedett be a kijáraton keresztül. 

A fiatalember szinte oda sem figyelt, csak elutasítóan, bántóan mondta, hogy őt nem érdekli, de az áruház bezárt és ő bizony nem fog senki miatt sem túlórázni…

Az idős nő ekkor így szólt:

• De Uram, csak egy valamit szeretnék venni, egy betegnek lesz.
• Engem nem érdekel, hogy mit és kinek akar venni, ZÁRVA vagyunk, nem érti???
• De Uram, higgye el, ez nagyon fontos. Egy haldoklónak lesz, aki megkívánta a gesztenyepürét. 
• Haldokló, vagy nem haldokló, hidegen hagy. Menjen az Aldiba, az 6-ig van nyitva. 
• Onnan jövök. Ott elfogyott a gesztenyepüré. Kérem, Uram, csak egy perc az egész.

Kedves Olvasó. Most Önre bízzuk, hogy kiválassza, vajon mi történt. A, B, C, vagy esetleg a D variáció? Döntsön és nyerjen!!! Hogy mit nyerhet? Tapasztalatot. De azt sokat.

Szóval:

A: 

Az eladót nem hatotta meg az idős nő a haldoklójával és nem engedte be az áruházba. A többi eladó és pénztáros nagy hangon helyeselt, hogy a Józsi jól elintézte a szemtelen hölgyet és ma legalább végre nem kell túlórázniuk. A sorban álló emberek döbbenten álltak és azon gondolkodtak, most mi is történt? És kinek van igaza???

B:

Az egyik sorban ott álltam ugye én a lányommal. Döbbenten álltunk mi is és hallgattuk a párbeszédet. A sorban mögöttünk álló középkorú férfi egyszer csak nekilódult, kiállt a sorból és hátraszaladt az üzlet végébe. Pár perc múlva egy csomag fagyasztott gesztenyepürével jött vissza. Kifizette és kint odaadta a néninek. Ő nem győzött hálálkodni, szinte csorogtak a könnyei a meghatottságtól. Hogy hát mégis vannak még jó emberek, hajtogatta. 

C:

A mellettünk álló sorban szintén egy idős nő állt. Amint meghallotta, hogy mit akart venni a feldúlt idős hölgy, azonnal belenyúlt a kosarába és kivett egy gesztenyepürét. Felmutatta, és azt mondta: 

• Mekkora szerencse, hogy ma én is megkívántam egy kis gesztenyepürét! Várjon egy picit, Asszonyom. Kifizetem ezt gyorsan és magának adom. Vigye el annak a szegény haldoklónak. Én majd holnap veszek másikat. 

D: 

Az idős hölgy hitetlenkedve hallgatta a pénztárost. Nem akarta elhinni, hogy lehet valaki ennyire szívtelen. Ekkor mintha valami  megszakadt volna benne. Megrázta a fejét, és annyit mondott: 

• Hát legyen. 

Majd elővett egy kalasnyikovot és tüzet nyitott. Először a szívtelen pénztárossal végzett, majd sorban a többi eladóval, akik nevettek rajta.

Mi meg csak álltunk és bámultunk. Szerencsére velünk nem volt baja. Mi ép bőrrel megúsztuk. Ezért is tudtam most mindezt elmesélni.

Hogyan fejeződött be vajon a történet a valóságban?

Ha Ön szerint az A befejezés történt, menjen ide!

Ha Ön szerint a B befejezés történt, menjen ide!

Ha Ön szerint a C befejezés történt, menjen ide!

Ha Ön szerint a D befejezés történt, menjen ide!