Húsvét Hétfő - A Nagy Locsolkodás
A rettegett/imádott Húsvét Hétfő!! Fiatal lányként egyszerre imádtam a locsolkodást és féltem is tőle. Mert sohasem lehetett tudni, hogy kit kell majd pizsamában fogadnom hétfő reggel…. Próbáltam ugyan korán kelni, mert tudtam, hogy lesz 1-2 elvetemült, aki nem átall majd “hajnalban” kiverni engem az ágyból...Szóval én próbáltam. De valahogy sohasem sikerült ELÉG korán felkelnem…. Reggel 7 és 8 között így mindig a nagybátyám és rögtön utána, vagy vele együtt a szomszéd fiú ébresztett. Mindketten sokszor szódavízzel vagy egy vödör vízzel locsoltak meg...Ha rajtuk múlt volna, biztosan sohasem hervadnék el…!! 🙂
Emlékszem az izgatott készülődésre előző nap. Nálam mindig csak előző nap, mert szerettem halogatni a dolgokat...Akkor viszont rohanni kellett...Kezdődött a lázas sütés-fütés, mert hogy a locsolókat finom süteménnyel és sonkával illik kínálni...És persze az elmaradhatatlan piros tojás...Na, ebben nem voltam túl ügyes, sokszor csak filccel rajzoltam valami vicces arcot a tojásra...Szerencsére a nővérem sokkal ügyesebb, neki jobb kézügyessége van, ezért az igazán fontos fiúknak az általa készített tojásokat adtam :).
A fiúk akkoriban csapatostul járták a lányos házakat és miután elmondtak 1-2 vicces verset, mint például: “ Eljött immár húsvét napja, részeg minden gyermek apja. Anyám tyúkja lusta tojni, ezért jöttem locsolkodni. “ Vagy az unalomig ismert “Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?” jött maga a locsolás. A félénkebb fiúk illetve az idősebb, komolyabb férfiak egyszerűen csak kölnivel locsoltak, míg a vagányabb fiatalok bizony sokszor jöttek szódavízzel.
A fiúk akkoriban csapatostul járták a lányos házakat és miután elmondtak 1-2 vicces verset, mint például: “ Eljött immár húsvét napja, részeg minden gyermek apja. Anyám tyúkja lusta tojni, ezért jöttem locsolkodni. “ Vagy az unalomig ismert “Zöld erdőben jártam, kék ibolyát láttam, el akart hervadni, szabad-e locsolni?” jött maga a locsolás. A félénkebb fiúk illetve az idősebb, komolyabb férfiak egyszerűen csak kölnivel locsoltak, míg a vagányabb fiatalok bizony sokszor jöttek szódavízzel.
A locsolkodás reggel 8-tól kb 11-ig tartott, utána már nem igazán illett locsolkodni menni. Ilyenkor már nagyon vártam haza az öcsémet, mert szerettem volna látni, hogy miket kapott a locsolásért!! Szörnyen igazságtalannak tartottam, hogy nem csak hogy rengeteg finom süteményt és üdítőt kapott a házaknál, de még tele is pakolták a kosarát CSOKI piros tojással (és főttel is persze, de ezt nem irigyeltem annyira…), csoki nyuszival, mindenféle cukorkával és persze PÉNZZEl ! Akkoriban nagy szokás volt pénzt is adni a fiúknak. Kinek többet, kinek kevesebbet. Attól függően, hogy milyen volt a rokonsági fok, mennyire volt jó ismerős az illető.
Régen egy-egy ilyen Húsvét hétfőn akár 30-40 locsoló is jött hozzánk vidéken...Nem csak a rokon fiúk és férfiak, de osztálytársak, barátok, ismerősök is.
Ma már sajnos más a helyzet. Sok helyen nagyon elkopott ez a szokás, főleg a nagyvárosokban. Az utóbbi években már csak 5-6, esetleg 8-10 ember jött, főleg rokonok. Sok család szándékosan elutazik ilyenkor, hogy ne kelljen locsolókat fogadniuk... Most pedig a koronavírus miatt SENKI sem jön már. Várhatjuk a virtuális locsolókat...És ez már második éve így van… Attól tartok, hogy e két év alatt nagyon ellustulnak a fiúk, férfiak, és ezentúl mindig csak virtuális locsolásra számíthatunk! Ami nagy kár...Jó kis hagyomány ez, vigyázni kellene rá!!!
Epilógus
Ezt a blogot Húsvét Vasárnap írtam este. Abban a biztos tudatban, hogy most nyugodtan alhatok, egészen biztosan senki sem fog jönni locsolkodni, max virtuálisan, ahogy írtam is. Erre mire ébredek reggel 8-kor? A telefonom csörgésére...A keresztlányom férje hívott, hogy 5 percen belül nálunk lesz az 5 éves kisfiával és ugye várjuk őket...Mire én közöltem vele, hogy úgy tűnik, gyönyörű az idő és sétáljanak még egy órácskát... 🙂 Gondoltam, ennyi idő talán elég lesz felébreszteni a tinédzser lányom...De tévedtem. Nem volt elég. Szóval egyedül fogadtam a locsolókat! De nem baj, a lényeg: Még nem halt ki ez a kedves kis szokás, ellentétben a dinoszauruszokkal. És hogy hogy jönnek ide a dínók? Szerintetek miről beszélgettünk az 5 éves kisfiúval? Hát persze! A dínókról. Azok fénykoráról, kipusztulásáról és persze a jövőbeni feltámadásáról. Mert hát Húsvét van! És a Húsvét a feltámadásról szól, ezt ne felejtsük el! 🙂
