Covid pozitív?
Na nem úgy, nyugi! Mármint nem vagyok Covid pozitív! Vagy ha vagyok is, nem tudok róla, mert nem csináltattam tesztet. Szóval ha azt várod, hogy ez a bejegyzés arról fog szólni, hogy én is elkaptam a betegséget és hogyan küzdök meg vele, csalódást kell, hogy okozzak.
Ez a blog most arról szól, hogy az ÉN életemben milyen pozitív hozadékai vannak a járványnak. Olyan sokat siránkozunk, főleg mi magyarok, (Ez igaz egyébként? Mármint titeket kérdezlek, kedves külföldiek, akik egy ideje már itt éltek és egész jól ismertek minket! Vagy nem éltek itt, de ismertek sok magyart egész jól! Szóval? Igaz ez a sztereotípia? Tényleg folyton panaszkodunk?), hogy néha egészen jólesik egy kicsit pozitívnak lenni! Na jó, nem csak néha! 🙂
Na de lássuk végre a lényeget! Tehát milyen pozitív hozadékai voltak/vannak a járványnak az én életemben?
Az első és talán legfontosabb, hogy sokkal több időm volt/van magamra és a családomra. Sok esetben többet beszélgettünk (és persze vitáztunk, veszekedtünk, ami egy ilyen helyzetben teljesen normális szerintem) és talán jobban megismertük egymást. Lehet látni, kinek mik a félelmei, mi fontos igazán számára.
Szintén nagyon fontos, hogy sokkal több időt fordítottam a weboldalra és rengeteg tanagyagot készítettem segítőimmel együtt! Ennek nagyon örülök, mert olyan régóta tervezgettem, csinálgattam, de soha nem volt meg az áhított áttörés. Na de most! 🙂 Ez egyértelműen a koronavírusnak köszönhető. (Na jó, azért annyira nem vagyok hálás neked koronavírus, mielőtt elbíznád magad és e sorokat buzdításnak éreznéd a maradásra...).
Több időt fordítottam olvasásra is, aminek szintén nagyon örülök! Mindig is imádtam olvasni, de az utóbbi időben szinte már csak hangoskönyvekre maradt időm séta közben. Az is nagyszerű, de hiányzott az igazi, kézzelfogható, papíralapú könyv is! Most főleg pszichológiai témájú könyveket olvasok, de a történelem is elkezdett érdekelni. Na nem a tankönyvi, száraz történelemre gondolok, hanem a mások életén keresztül bemutatott történelem. Az olvasmányaimról később majd írok talán egy bejegyzést, tehát ebbe most nem megyek részletesebben bele.
Több időt töltök a szabadban. Legyen akármilyen hideg, kimegyek sétálni, akár naponta többször is. Nagyon szerencsés vagyok, mert egy gyönyörű helyen lakom, az erdő közvetlen közelében. Ezért csendes, nyugodt és friss levegőjű helyen sétálhatok minden egyes nap.
Egy másik fontos dolog számomra, ami a Covidnak is köszönhető, hogy “meg”tanultam kovászos kenyeret készíteni. (Kérdés a magyarul tanuló kedves diákok számára: Miért tettem vajon idézőjelbe a “meg” igekötőt? :))
Teljesen a szerelmese lettem ennek az egész kovászolási folyamatnak és kenyérsütésnek. Persze rengeteget kell még tanulnom és kísérleteznem. De ez jó, mert mindkettőt szeretem! 🙂 Sajnos “egy kicsit” perfekcionista vagyok, szóval addig biztosan nem állok meg, amíg meg nem sütöm a (számomra/számunkra!!!) “tökéletes” kenyeret.
Most erről nem írok többet, mert észrevettem, hogy ez a kovászolás iránt nem érdeklődő embereknek bizony elég uncsi téma 🙂 Legalábbis ha a családomnak elkezdek erről beszélni (ami elég gyakran előfordul), igen hamar beáll a társalgás arra a szintre, ahol én lelkesen magyarázok, de válaszként csak “hm..”, “aha”...”érdekes”.. szavakat kapok. De többnyire még ennyit se 🙂 Ami még inkább “meglepő” számomra, hogy még a gyönyörű kovászkultúra mutogatása sem hozza lázba őket. 🙂 Szóval vettem a lapot, ez uncsi másoknak. De azért egyszer majd biztos írok egy bejegyzést erről is, hátha érdekel pár magyarul tanuló emberkét! 🙂
Más pozitív hozadék? Hát persze! Én is, mint annyian mások, megtanultam, hogy bizony a “carpe diem” valóban fontos. “Ragadd meg a napot”/”élj a mának”/”élj a mában”. Eléggé vitatott a filozófusok körében, hogy vajon hogyan is értette Horatius ezt a gondolatot. Ahogy én értem és vallom most: Éljünk a jelenben, a mában és örüljünk minden apró dolognak és használjuk ki a lehetőségeinket MOST!
Mert bizony a Covid megmutatta nekünk, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt a szabadságot, amit korábban mindig készpénznek vettünk. És persze elveszíthejük azokat az embereket is, akiket szintén készpénznek vettünk. Szóval törődjünk velük most, amíg lehet! Töltsünk sok időt a szeretteinkkel, a barátainkkal és valósítsuk meg az álmainkat MOST, illetve amint Covid engedi! 🙂
Biztosan van még sok pozitívum, amit felsorolhattam volna, de legyen elég most ennyi, mert így is hosszabb lett ez a bejegyzés, mint terveztem. És persze igen, van rengeteg negatív dolog is, amit a Covid hozott (és vitt) magával, de ezeket most szándékosan nem írom le. Most csak a jóra és pozitívra szeretnék koncentrálni.
Természetesen van egy kérdésem is hozzátok (már volt 2 másik is a szövegben elrejtve, emlékeztek?)!
Szóval:
Nektek milyen pozitív hozadéka volt/van ennek a járványnak? És most tényleg csak a pozitív dolgokra koncentráljatok légy szíves! 🙂
